A romák gazdasági helyzetének okai a magyar társadalomban
2012-őt írunk, a magyarországi cigányok többsége munkanélküli, közmunkaprogramban dolgozik vagy a szociális háló jeleneti számukra a megélhetést ami a legtöbb hazai cigány családnál egyenlő a létminimummal. A helyzet szinte változatlan hosszú évtizedek óta a foglalkoztatás tekintetében, az integráció alig haladt előre valamit és az a kevés is inkább a rendszerváltást követően hazánkba is betelepülő multiknak köszönhető, akik gyáraik révén az alulképzett, iskolázatlan rétegnek is munkát tudtak és tudnak is biztosítani a mai napig mintsem a kormány vagy egyéb civil szervezetek munkájának. Az okok, úgy gondolom nem egy síkúak és tényszerűen magyarázhatóak, a probléma megoldása egy mélyebb megértést és társadalmi analízist igényel attól aki belátást kíván nyerni ebbe az egyenlőre még kilátástalan helyzetbe. Az iskolázottság hiánya egyértelműen indokolja a romák munkavállalási készségeinek hiányosságát ugyanakkor a mai magyar társadalomban egy képzett -akár diplomával rendelkező- cigány ember sem lehet biztos abban, hogy leendő munkahelyén nem csak a kitartó, felelősségteljes munkát fogják megkövetelni tőle hanem származásának titkolását, elrejtését cigány mivoltának teljes elfeledését, hiszen a mai társadalomban cigánynak lenni és azt vállalni egyértelműen hátrányt jelent és sok esetben kemény ellentétekhez, munkahelyi konfliktusokhoz vagy elszigetelődéshez vezethet egy munkahelyi közösségen belül. Sokak szerint a magyar társadalomnak évtizedekre van szüksége ahhoz, hogy megközelítse az amerikai társadalom fekete kissebséghez való viszonyát. Mi akkor hát a teendő? Egyértelmű, hogy az oktatásba kell a legtöbbet invesztálni, hogy a jövő generációiban már sokkal több képzett, munkaképes tudással rendelkező roma legyen, akik aktív társadalmi szerepet tudnak vállalni kultúrájuk jellegzetességeit vállalva a nyilvánosság előtt is, s így talán társadalmilag elfogadottabbá válunk. Mókuskerékszerű a helyzet, miközben a szülők iskolázatlansága az egyik fő oka a munkanélküliségüknek, az ennek köszönhető szegénység az oktatási elmaradottságot újratermeli.
A fenti diagramm jól szemlélteti helyzetünket és lemaradásunkat a nem roma társadalommal szemben. A jó példa demonstrálása elengedhetetlen mind a roma közösségekben iránymutatás gyanánt mind a társadalom nem roma része felé, hiszen az elfogadáshoz, toleranciához és tisztelethez az elismerésen keresztül vezet az út. Számos jól képzett szakemberre van szükség olyan területeken amik elismerést és általános megbecsülést váltanak ki az emberekben, a tudomány, politika, gazdasági szegmensekben alakító és eredményeket produkáló cigány származású emberek talán paradigma váltást idézhetnek elő ebben az egyenlőre még betonpillérekbe ágyazott előítéletekkel formált sztereotípiákban. A mi kemény munkánk árán talán majd a jövő cigány nemzedéke képes lesz olyan változásokat előidézni, hogy abban a világban már nem lesz ciki cigányul megszólalni a nyilvánosság előtt, cigányzenét hallgatni egy tömegközlekedési járművön és ahol nem a talk showk-ban és bűnögyi magazinokban szerepelnek túlnyomórészt a romák. Más aspektusból vizsgálva pedig abban mindannyian egyetértünk, hogy a munkanélküli szociális támogatáson tengődő romák adófizető állampolgárrá való formálása társadalmi érdek. További elismerést és elfogadást váltana ki széles körben ha a romák nélkülözhetetlen elemeivé válnának a gazdasági vérkeringésnek. Meggyőződésem, hogy a vállalati szférában való aktív közreműködése a cigány kissebségnek pozitívan mozdítani elő a jelenlegi helyzetet. A romacentrum cigány vállalkozókat érintő kutatása alapján romák közel egyharmada azért kezdett vállalkozásba, mert nem tudott megélni jövedelméből, 28%-a “kalandvágyból”, tehát nem volt kényszerítő körülmény, 13%-uk a munkanélküliség elől menekült, 1-2%-ukat csak így alkalmazták tovább, s 26%-uk az egyéb kategóriát jelölte meg. A roma vállalkozások munkájában több mint 1000 fő vesz részt. A cégek 85,4 %-a mikrovállalkozás, azaz maximum 9 főt foglalkoztat, s bennük talál megélhetést a vizsgált létszám 21,7%-a. A 10-49 fő közötti kisvállalkozások aránya 11%, létszámuk 16,4%-ot képvisel. A közepes nagyságú cégek aránya 2,4%, a felvételbe bekerült létszámuk 14,6%-ot képvisel. Nagyvállalat - 250 főt meghaladó alkalmazottal - egy került a válaszok közé, viszont ennek foglalkoztatásban betöltött súlya 47,3%. Az arányok eltérnek a nemzetgazdasági átlagtól, ott a mikrovállalkozások aránya 96%, a nagyvállalatoké mindössze 0,2%, bár a bennük foglalkoztatott létszámhányad csak kismértékben tér el a roma vállalkozásokétól. A leggyakrabban előforduló tevékenység az elsőként megjelöltek között a feldolgozóipar és az építőipar egyenlő arányban, ezen túlmenően jelentős még a mezőgazdaság és a kereskedelem. A második tevékenységként megjelöltek között leggyakrabban a mezőgazdaság és az energiaszektor fordult elő. Romákat alkalmazó vállalkozások valamennyi nemzetgazdasági ágban előfordulnak. Véleményem szerint nem csak az új generáció képzésére hanem a jelenlegi, tudásukban hiányosságot azonban a felzárkózásban, tanulásban hajlandóságot mutató szegmens számára egy, a kormány és civil szervezetek összefogásával készülő esélyegyenlőségi felzárkóztatási programra lenne szükség amely rövid idő alatt vértezné fel az arra hajlandókat munkaképes tudással. Továbbá hangsúlyossá kéne tenni a roma származású tulajdonosok, vezetők által működtetett vállalkozások létrehozásának támogatását a gazdaság számos területén ahol a fenti adatok alapján a roma vállaltok nem mutatnak egyenlőre aktivitást